Mindenkinek fáj egy jobb egyenes (képletes és szó szerinti értelmében is), azonban a mi hivatásunkban hozzá kell szokni, hogy időről időre kapni fogunk párat. A terveinket nem magunknak, s ha őszinték akarunk lenni nem is az ügyfeleinknek, hanem az ügyfeleink ügyfeleinek csináljuk. Bárhonnan is nézzük a terveink valamilyen formában a nyilvánosság szem elé fog kerülni. Ha minden jól megy, az emberek amikor meglátják amunkánkat azonosulni fognak azzal, érteni fogják, hogy milyen üzenetet hivatott közvetíteni, de ami biztos, hogy mindenkinek lesz véleménye róla
Mindenki kritikus
Ránk nézve sajnos mindenkinek megvan a joga a véleményéhez. És egy designnal kapcsolatban általában a legtöbb embernek van is. Amivel nincs is probléma, de időnként nem építőjellegű kritikát kapunk, hanem csak szimplán egy bunkó stílusú lenézést é pocskondiázást. Szerintem mind egyetérthetünk, hogy nem a legjobb érzés a világon amikor a kemény munkák gyümölcsét kritizálják, de el kell fogadnunk a tényt, hogy ez már pedig elő fog fordulni. Például én is így vagyok az írásaimmal. Megvan az a réteg akinek tetszik a stílusom amiben írok, és biztosra veszem hogy vannak olyanok is akik ki nem állhatják. Ha megpróbáljuk elfogadni a tényt, hogy mindig lesz valaki aki utálni fogja a munkákat, egyre könnyebben fogjuk azt fogadni és nem fogjuk személyes sértésnek venni.
Ne féljünk megmutatni a munkánkat
A mai világban minden felől ér minket a kritika, nem vagyunk elég sikeresek, nem vagyunk elég szépek, elég okosak, elég sportosak és még sorolhatnám. Na mármost ezek után ne lepődjünk meg, ha nincs sok kedve az embernek a közvélemény elé tárnia bármiféle munkásságát. Ha nem lennénk alapjáraton elég pesszimisták, ez az állandó kritizálás még az önbizalmunkból is jelentősen visszavesz. Azonban lássuk be, ha nem tesszük nyilvánossá a munkáinkat, és nem mondanak véleményt róla, mi sem fogunk fejlődni. Nem kapnánk semmi féle visszajelzést, és az elképzelt jövőbeli sikereinket le is húzhatjuk a wc-n. Úgyhogy nem szabad hogy az esetleges kritikától való félelmünk vissza tartson minket. Persze rosszul fog esni, nem fogok hazudni h csodás érzés, de csak ezek segítségével tudunk előrébb jutni, fejlődni, és végsősoron egyre magabiztosabbak lenni.
Kritika, vagy visszajelzés?
Egy újfent rossz hozzáállás, ha minden kommentet és véleményt támadásnak, kritikának veszünk. Egy rossz szó és az ember a plafonon van, hogy hát mi az hogy más nem úgy gondolja, hogy a munkánk tökéletes, szép, és mégis ki ő, hogy beledirigáljon. Na ezt a hozzáállást nagyon gyorsan le kell vetkőzni. Amint rájövünk, hogy a néhai durvább odaszólásoktól eltekintve az emberek nem megsérteni akarnak minket, nem akarnak nekünk ártani, hanem segíteni, máris szívesebben tölt fel új munkákat. És kell is! Osszuk meg közösségekben a mit csináltunk, kérjük ki a kollégáink véleményét. Egy idő után látni fogjuk a munkánkon a fejlődést. Próbáljunk nem elzárkózni mások véleményétől, hanem tanulni belőlük.
Tanuljuk meg belátni ha nincs igazunk
A kritikát személyes sértésnek vesszük, ez ellen nincs mit tenni. Azonban amit ennél is nehezebben veszünk, az az, amikor be kéne látnunk, hogy tényleg nem végeztünk valami fényes munkát. Azonban ha egy sikeres céget szeretnénk vinni, ahova visszajárnak az ügyfelek, elsősorban önmagunk legnagyobb kritikusának kell lennünk. Hasonlítsuk össze a munkánkat másokéval. Elég jó a miénk? Közli amit kell? Tudnánk jobbat csinálni? Ha mi vagyunk az elsők, akik kritizálják az elkészült munkát, úgy mások hozzászólása nem fog meglepetésként érni. Ne harcoljunk a vélemények ellen csak azért hogy nekünk legyen igazunk. A munkák és a mi személyünk két külön dolog, a munkákkal nem a mi jellemünket minősítik.
